kelletteznekem

Szóval évkezdet:

2 nap eltelt a háromszázhatvansokból. Persze ha ez is olyan lesz, mint tempójában 2008, akkor kettőt pislogok, és megint hirtelen ugrással kerülünk az őszbe.

2 nap itthon, ágyban, barátokkal, enyhe másnapossággal, amit a szilveszterkor bevitt vodkamennyiségnek köszönhetek. Egye fene, jó buli volt, de még milyen jó. Göndör - Boney M-re hajazó paróka, rajta rózsaszín (magenta-árnyalatú) kalap. Asszem, a belépőm sikerét a buli helyszínére ennek az összeállításnak köszönhetem. December 31-én feltűnési viszketegségben senyvedtem, de a doki azt mondta, másnapra elmúlik...

2009.01.01. - Bridget J. után szabadon:

- munka még megvan, új keresés alatt

- pasi: zéró (szingli 2 napja)

- kiló: 68

- cigaretta: 1 doboz

Célok 2009-re:

- új és jobb munkahely megszerzése

- új és jobb pasi megtalálása és megtartása

- új és jobb külső elérése kiló-csökkenés formájában

- új és jobb élet kialakítása cigi csökkentés / letétel formájában

Hát megkeresem a gatyám és felkötöm...

Good luck!

Hihetetlen, hogy a bor mire képes. Egy esős estébe visz jókedvet. Persze nem arról van szó, hogy amennyi belefér alapon iszik mindenki korlátlanul, hanem csak úgy komótosan. Ráadásul a tegnapi választás különösen jól sikerült. Egy száraz cabernet savignon a nagy Californiából. Mindenesetre ez az üveg adta meg az alapot a tegnap estéhez, ahol adott volt még a konyha - mint fő társalgó helység - Á, K, G, és jómagam. Á a maga 150 centijéval és 40 kilójával hamar bebizonyította, hogy másfél pohárka is elég neki ahhoz, hogy édesen beszéljen hülyeségeket halomra, mindezt hihetetlen röhögés körítéssel.

Szóval jót mulattam, ők is, előtte Karácsonyi vásárban voltam, forraltbort is ittam, kürtőskalácsot is ettem, és vettem faelefántot is, felálló ormányút. Még sok ilyen napot!!!

Azt érzem, hogy valami egészen mást kéne csinálnom, máshol, más hőmérsékleten, akár más országban. Bár a pasi meg a csajok meg a család meg a pöttyösrudi hiányozna. ja meg a macska. túl sok minden...

de kell valami váltás.

Szóljon valaki, ha keres egy angolul folyékonyan beszélő, bárpultos gyakorlattal rendelkező cserfes lánykát valahova a karib térségbe. Nem fogok hisztizni, ha az a sziget máshol lesz, csak süssön melegen a Napocska. Szívesebben szolgálnék ki unatkozó turistákat Mai Tai-jal, mint hogy itt senyvedjek egy olyan cégnél, ahol nagyobb összevisszaság nem is lehetne.

Nekem abból több van. Ha azt mondom, hazamegyek, az több irányt jelenthet. De leginkább a budai albérletet nevezném annak, mivel két és fél éve az én röhögésem hallatszik a negyediken. Na szóval ez idő alatt kicserélődtek a lakótársak, de a mostani felállás nagyon tetszik.

1. kisdrága Á...-ám

énekel, rádiózik, filmőrült, allergiás a bazsalikomra, megnézi a szavatossági időt kétszer is a kajákon és elvan egy zsömlével egész nap (persze ezt tagadja) odaadással imádja Vincent Casselt, Mayát a méhecskét, hello Kitty-t és Snoopy-t. remélem minket, a lakótársait is.

2. egyetlen K...-ám

főzőistennő, imádja az életet, művész, egy ósdi spárgacsomóban is kompozíciót lát, szeretetgombóc, és szeretetéhes, épp szerelmes, és szerelmesen dobálja a mazsolákat és szőlőszemeket az este rögtönzött joghurtos süti tetetéje díszítésként.

no meg vagyok én. jó kis közeg. főleg ha hárman egyszerre bírunk otthon lenni és nekiállni beszélni egy üveg jófajta bor társaságában. szomszéd talán azt gondolja, ki röhög hangosabban versenyt rendezünk, pedig csak beszélgetünk.

2 napos esti szösszenet:

E - Figyu, most őszintén, Ti tudjátok, mi az a G-pont?

Á - legenda, mítosz

K - sci-fi...

............................................................

Leesett az első nagyobb mennyiségűnek mondható HÓ! Ilyenkor bámulom az eget és nézem, ahogy szállingóznak a naaaaaagy-puha hópelyhek az arcomra. Ha már tél, akkor hó ugye. Anélkül nem az igazi.

Persze ennek nem örülnek annyira a dimbesdombos részen lakók, a garázsnélküliek, a tűsarkút viselő és abban elesők, a telet útálók, a kocsijukat éppen összetörők, a hó miatti dugóban rostokolók és még sorolhatnám. Előbb említettek biztos a francba átkozták tegnap a fejünk fölé érkező nagy hófelhőket. De én nem. Egyenesen élveztem, ahogy gyök kettővel érek haza a kocsival és háromszor ülök majdnem seggre a járdán a frankó kis tűsarkú csizmám miatt. :)

Ma bágyadtan süt a Napocska, de a lucsok mellett azért a távolban fehér a táj, nekem meg ettől igazán téli jókedvem van! :)))

Na nem én lettem a "Kiválasztott". Mármint a kiszemelt pozícióra. Hiszek abban, hogy a SORS akarta így és nem lett volna ott jó helyem. Egyszerűen úgy állok hozzá, hogy nem arra vezet az Élet-utam, azt punktum. Úgyhogy tovább keresgélek.

Tegnap meg is izzasztott egy fejvadász röpke másfél órán keresztül a maga rutinos kérdéseivel. Kicsit egy pszichológusnál éreztem magam, csak a kényelmes párnás kanapé hiányzott... helyette volt kicsi gurulós irodai szék, amin az ember akkor is feszengve rakosgatja a lábát balról jobbra, ha nincs vallatás. Hiába próbáltam Önmagam lenni, de mégis - interjúhoz illően - határozott, és érett külső-belsőt sugározni, a nő nem vette meg az előadásomat. Ő azt mondta, van valami apró szomorúság, ami az egész lényemet épp áthatja. Remek!

Ja, csúcspoénként Ms Fejvadász közölte, hogy a CV-mben cseréljem már ki egy kicsit szolidabbra a fotót = ne ennyire mosolygósra.

Akkor most ezen igazodjak el... áhhhhhhhhh elmegyek fejvadásznak.

Ki kéne találnom, mire gondolhatott. Persze ötleteim vannak, de azoknak semmi köze ahhoz a szilárd elhatározásomhoz, hogy állást szeretnék váltani. Érti is a fene, hogy mi zajlik bennem. Komolyan, mutassatok már egy kiegyensúlyozott huszon-harmincast mostanság??? Szerintem nincs is olyan. Tuti. Ha mégis, akkor kirakatba kéne tenni, hogy itt egy élő emberforma gondok és problémák nélkül, feltöltve 100% kiegyensúlyozottság koncentrátummal.

Egy kalappal az interjúkhoz to myself! No mosoly, no szomorúság, csak fapofa. Tuti befutó. (csak az nem én vagyok...)

Aszonták hétvégén, hogy jól áll a kezemben a gyerek. (gyereklátogatóban voltam hétvégén Hajduszoboszlón.)

2 hónapos csöppség, aki semmi mást nem csinál, mint alszik, felébred, eszik és pelust nedvesít / büdösít. Csorgatja a kis nyálát csodálkozó tekintettel a világra, és a szőnyegre.

Ez is a dolga. Mi más feladata lenne ennek a kis Drágának a maga két hónapjával, mint ezek az alapvető dolgok?

Sokat gondolkodtam Nellikével a karomon azon, hogy ehhez az anyaság kérdéshez mikor is fogok én felnőni? Lehet, hogy már felnőttem. Lehet, hogy csak azt gondolom, hogy felnőttem, de amint ott lennék éles helyzetben, elbizonytalanodnék és tanácsért, bátorító szóért rohannék azonnal.

Talán a 9 hónap alatt nem csak a pocakunk növekszik, hanem az agyunkban is átprogramozódnak bizonyos dolgok ilyenkor. Előtérbe kerül jóadag felelősségtudat, anya-ösztön, meg minden olyan, amire egy kis magatehetetlen csöppségnek ilyenkor szüksége van a szülőktől.

Szóval szerintem ha az életem épp olyan stádiumban lenne, hogy van lakásom, amit frissen fel is újítottam, van hozzá egy párom, aki ezt a csemetét a magáénak akarja, és egyáltalán úgy gondolom, hogy boldog szívvel lemondok az elkövetkezendő x évben a spontán esti bulikról, ja meg a cigiről, akkor bele is vágnék.

De ehhez hiányzik a frissen felújított lakás, a szilárd elhatározás, és egy olyan bankszámla, amin bőven van elég devla orvosi tiszteletdíjra, meg pelusra...

Persze kinek adatik meg, hogy a babát ennyire tervezze, és ennyire jó körülmények között fogadja az amúgy elkorcsosult világban...

Szóval marad a boldogító gondolat egyelőre, hogy jól áll nekem a gyerek. Majd egyszer... :) De akkor nagyon!

3. körön is túl. Várakozás, izgalom, aggódás. Mi van, ha nem? Persze ez mind felesleges, mert ha nem, akkor ez van. A SORS akarta így. De most még izzadó tenyérrel fogok felvenni minden ismeretlen számú telefonhívást a héten.

Úgy érzem, megtettem mindent annak érdekében, hogy szimpatikus legyek a Vezérnek a 20 perces interjún. Bájos mosoly, határozottság, elhivatottság a pozíció iránt, tűsarok of korsz, vádlivillantós szoknya of korsz, szolid smink of korsz.

Jelenleg várakozó állásban...

2 óra múlva állásinterjú. 2. kör. Személyes találkozó a HR-es hölggyel. 1. körben túl a fejvadászon, aki bizakodó.

Mély levegő, 3 óra múlva többet tudok. Addig meg előkeresem a következő dolgokat a tarsolyból:

- bájos mosoly

- határozott fellépés

- elhivatottság a pozíció iránt

Hajrá, fel a fejjel.

Megjegyzés: a tűsarok eleve határozott fellépést kölcsönöz, nem lehet benne ugyanis csámpásan, esetlenül járni. (már aki egyáltalán tud...) Ezért eleve reggel tűsarkúra esett a választásom. Amúgy is az ment a barna - fehér összeállításhoz leginkább.

Úgy érzem magam, mint valami két lábon járó tévéshoppos termék, aki megy magát promótálni.

Szóval Kedves HR-es! Egy kihagyhatatlan lehetőség vagyok, remélem, 2 óra múlva Maga is így gondolja. :)

Mától 10 irodai székünk nem élvezheti, hogy az eddig megszokott formás- és kevésbé formás hátsók telepednek rajtuk.

Ennyit a válságról. Azt hisszük, ha nem egy megagigamulti cégnél dolgozunk, megúszhatjuk. Hát nem. Ma tizen nem úszták meg. Hétfőn újabb szórás. 1 hónap múlva még egy nagyobb adag. Én meg írogatom alá a kilépő papírokat és lesem az arcokat, hogy ki hogy fogadta a kirúgást. Érdekes esettanulmány:

Volt szomorú, vidám, megkönnyebbült, esetlen, tétova, felszabadult, flegma... belül persze mindenki azon gondolkozott, hogy mi lesz hétfőn, aztán kedden, s így tovább. Kósza távlati tervek...

Nekem még egy ideig megadatik itt, hogy a formás hátsómat a csodás terrakotta színű irodai gurulós székemen pihentessem napi 8 órában, de érzem, hogy ezt sem hosszú távon...

Keresnem kell egy másik széket, mert szék nélkül nem maradhat az ember segge.

Ezért ma állásinterjún voltam. Fejvadász hölgy tudomásomra hozta, hogy mennyire alkalmasnak talál a pozícióra és mennyire szimpi vagyok, és amint lehet, összehozza a randit lehetséges új főnökömmel.

"Több vas a tűzben" alapon, csak nehogy két szék közé üljek...

Kell nekünk NŐKnek kombinálni, de most komolyan...

Szitu: végre találsz egy pasit. Normálisnak tűnik. Össszejöttök.

Basic level: (1 hónap)

rózsaszín lufi - csóktömkeleg - ölelés - együttalvás - szex, abból sok - közös hétvége - közös fotók - barátoknak bemutatás (mélyvíz 1.)

Intermediate:

Bemutatás szülőknek (mélyvíz 2.) - pasi simán veszi az akadályt - még több közös hétvége - KOMBINÁLÁS.

És itt jött el az Intermediate level legfontosabb és legsarkalatosabb része: szépen lassan letörlöd a párát arról a rohadt rózsaszín szemüvegről és elkezded észrevenni azokat az apró zavaró kis izéket, amik eddig is ott voltak ugyan, csak le sem tojtad őket, mert eddig a "jaj de boldog vagyok'- érzéstől levegőt se kaptál.

Na szóval itt jön a billenőpont, ami meghatározza a kapcsolatotok jövőjét. Konkrétan, hogy folytatódik-e egyáltalán...

Szar szitu, ha ez a billenőpont pont egybeesik a hölgy havijával. Rázós téma. Ilyenkor rém hülyék tudnak lenni... még magukat is nehezen viselik, nemhogy a pasit, akinek halvány lila fogggalma sincs arról, hogy reggel miért tart 5x annyi időbe eldönteni, hogy mit vegyenek fel az amúgy zsúfolásig pakolt ruhásszekrényükből.  Miért fáj a fejük, miért nem markolászhatja a mellüket, mint máskor, miért mondják félóránként könyörgő fejjel, hogy: Hagggyá' má...

DE: ha ez a pasi továbbra sem futamodik meg, és billenőpontja neki is biztos van, ha már havija nincs, szóval ha kitart és megvárja, míg a női izénk elmúlik és nem bombáz idegesítő kérdésekkel, hogy mi bajunk van, akkor érdemes megtartani.

Aki meg azzal a ténnyel küzd, hogy nem tudja eldönteni, mi a több, a zavaró vagy a pozitív tényező, fogjon egy papírt és írja le azokat 2 oszlopba.

Zárójelben megjegyzem: olyan pasi nincs, akinél a zavaró tényezők száma elenyésző lenne a pozitív oszlop mellett. Nincs. Tutira. Még a legszerelmesebb pároknál is tök totál normális, hogy néha egymás agyára mennek.

Csak az új  kapcsolatoknál van az az apró bibi, hogy hajlamosak azt hinni, hogy ezek a "nem működés" jelei. Nem, nem erről van szó. Az összecsiszolódásról van szó. És amíg jól összeszokott párocskák már rutinosan kezelik az efféle helyzeteket, addig éppen csiszolódó zöldfülű párocskák hajlamosak beparázni, netalántán meghátrálni...

Idő - idő - idő.

Mondom ezt magamnak, mivel 6 hete vagyunk együtt. A napszemcsit kezdem letörölni, ja és meg fog jönni. :)

Ma nagybevásárolni voltam egy hiperszuperultramegagigamarketban.

Bár barátnőm kérésének nem tudtam eleget tenni, miszerint vegyek neki gyantázó-szettet, mert az nem vót, csak 25 féle epilátor, a szükséges kellékek így is a kosárba kerültek.

Bevásárlólista:

- 1 üveg jófajta vodka

- 1 nagy üveg gyömbér

- lime / narancs / citrom

- jégkockacsináló zacsi

Meg, ha már ott voltam a "mindentegyhelyen' szlogent hirdető bótban, akkor vettem 3 villanykörtét, teamécsest, mozarellát és almát.

(megjegyzés: miért nem tudok egyszer a büdös életben úgy bemenni egy ekkora helyre, hogy csak azt vegyek, ami tutira kell????????)

Asszem, esti lánypartyhoz a kellékek garantálva.

Csak pénztárcát nem kellett volna vinnem... egyszer élünk...

Bimbódzó kapcsolat, "jaj de hiányzik, ha nincs velem" érzés, bódogság, rózsaszín, édes, nyugodt, izgatott, bújós, sokat csókolózós, sokat szexelős...

Így kezdődik általában két emberke egymásra találása, aztán egymás felderítése.

Így kezdődött az enyém is...

Aztán idővel kikivánkozna belőlük (jobb esetben!) az az "SZ" betűs szó, amivel nem szokás viccelődni. Nem szokás / szabad elhamarkodni. Persze 2008-ban már mindkét fél baromi rutinosan taktikázik, vár a másikra, nehogy má' én mondjam neki előbb alapon gondolkodik. Pedig ott van a szó mindkettőjük nyelve hegyén egy nyálasan romantikus, lánchidas esti séta közben.

Ott volt az enyémen is, ott volt az Övén is...

Ilyenkor a kreatívabbak - de jó, hogy édes anyanyelvünk ilyen gazdag - szinonimákat hoznak az "SZ" betűs szóra, és tudatják a másikkal burkolt formában, hogy szeretik, csak a szó mégsincs hangosan kimondva, vagy épp halkan fülbesuttogva.

Ezért Gé a "Kezdek belédhabarodni" verziót választotta kifejezőeszközül a clarkádámon, én pedig a "Bírlak"-ot. Persze előbbi sokkal kedvesebb, utóbbi meg inkább vicces, de Gé pontosan tudta, hogy az én bírlakom milyen szót takar ott és akkor valójában.

Az a bajom, hogy egy bögrébe is szerelmes leszek 10 perc alatt és hajlamos vagyok nagyon hamar mindent a trendi rózsaszín szemüvegemen keresztül látni... nem jó dolog ez.

Nagyot koppan néhanapján az ember. Persze irigyelnek is páran, hogy érzés bennem biztos, hogy nem marad kifejezés nélkül.

Ha szomorú vagyok - sírok

Ha boldog vagyok - telivigyorral nevetek, hahotázok, mosolygok

Ha szeretek - szeretek és ölelek és csókolok és kimondom

... de bent nem tartom.

"SZ" betűs szóig még eltelik egy kis idő, amit közösen töltünk el, de már nagyon ott toporog a nyelvem hegyén...

Addig "Gé"-nek innen üzenem, hogy nagyon bírom Őtet! :)

Megint pofánvág a felismerés. Eltelt egy év. Megint. Na nem vagyok az a pánikoló 30 közeli csajszi, aki orbit hangosan kattogó biológiai órával közlekedik és minden útjába akadóval tudatja, hogy ideje lenne bizonyos dolgoknak.

Na persze örül az ember, ha a 10 éves érettségi találkára legalább annyira nyugodt szívvel megy, miszerint épp van valakije.

Szóval eltelt egy év, hétfőn huszonhetedszer is megszületek. Tavaly jó volt, tavaly huszonhatodszor születtem és magamköré gyűjtöttem mindenkit, aki nekem kedves, (kivétel azok, akik épp disszidáltak valahova). Nem voltak sokan, de nem hagytam őket a kocsmában klikkesedni. Összeuszítottam azt a tizenegynéhány emberkét, akivel sok időt töltök. Hát töltsenek most ők egymással is... Jól sikerült. Az olyan "Életvégifilmbeillős" volt.

Huszonhetedikben semmi különleges nincs. Ez olyan spontán lesz, közeli barátokkal, aktuális Udvarlóval, borral és pályinkával. Általában a spontán dolgok szoktak jól sikeredeni, bízom ebben idén is.

Minden Mérleg egészségére!

Vannak. Nem sokan, de nem is kell sok. Az a kevés viszont sokféle. Van nagyon régi, újabb, kolléga, lakótárs, lány, fiú, hetero, meleg, vörös, barna, szőke.

Egy a közös Bennük. Ismernek... Tudják pontosan, mikor miért milyen fejet vágok, milyen hangosan tudok nevetni, hogy utálom a rántott sajtot, hogy milyen cigit szívok és azt, hogy mennyire fontosak nekem.

Tegnap kedves barátnőm újonnan vásárolt lakáskájában voltunk este. Lassan mondhatom, hogy ez heti állandó program, mert mostanság gyakori, hogy átautózom a Petőfi hídon egy üveg borral, hogy elfoglaljam az állandó helyem a teraszon a belső zöld széken.

Ilyenkor mindenki "ápdételi" a másikat, hogy mi történt a Duna jobb-, és balpartján. Na nem mintha nem beszélnénk telefonon egyébként... sokat, de az kell is. Csak ilyenkor bor-cigi társaságában, bámulva a Mester utcai Champs Elysees-t fentről bambán...

Tegnap pont ez történt. Összejött a kisebb társaság az említett teraszon és orbit nagy nevetések közepette (amit egy barátnőm egymást követő fura kérdéseinek köszönhettünk) ültem a székemen, és arra gondoltam, hogy de jó, hogy Ők ott vannak nekem...

Egyik kedvenc sorom:

"Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg."

Na ma hiszti lesz, ha nem találom meg a jókedvem. Kettő együtt nem haverok. Nem is értem, miért...

Van olyan az ember életében - ez főként HÉTFŐ szokott lenni - amikor semmihez, de semmihez nem tud jó képet vágni. Na kapásból antiszociális, depresszív egyénnek tűnhetek mindenki szemében, de nem. Határozottan nem.

Ez egy ilyen hétfő és kész. Amikor a felhők, a kollégák, a reggel óta nem talált kulcsok, az éppen ma elromló ablaktörlőlapát, a kifogyó toll és a kiürült csokis doboz mind ellenem kötöttek álnok szövetséget, hogy elkenjék a hétfőmet. 

Hétfőre amúgy nem vagyok szenzitív. Olyan, mint kedd vagy a szerda, csak egy kicsit messzebb van a szombattól. Ettől még nem lenne okom utálni. 

Na attól meg különösen nem, hogy ezen a hétfő hajnalon két óvó kar ölelt és egy szerelmes szempár pislogott rám ébredéskor.

De mégis... meg kéne találnom a pozitívumot ebben a napban... de mi van, ha kifogyott a tollal, kirürült a csokikkal, elkenődött a lapáttal. Akkor nem lehet mit tenni, várni kell a keddre.