Megint pofánvág a felismerés. Eltelt egy év. Megint. Na nem vagyok az a pánikoló 30 közeli csajszi, aki orbit hangosan kattogó biológiai órával közlekedik és minden útjába akadóval tudatja, hogy ideje lenne bizonyos dolgoknak.
Na persze örül az ember, ha a 10 éves érettségi találkára legalább annyira nyugodt szívvel megy, miszerint épp van valakije.
Szóval eltelt egy év, hétfőn huszonhetedszer is megszületek. Tavaly jó volt, tavaly huszonhatodszor születtem és magamköré gyűjtöttem mindenkit, aki nekem kedves, (kivétel azok, akik épp disszidáltak valahova). Nem voltak sokan, de nem hagytam őket a kocsmában klikkesedni. Összeuszítottam azt a tizenegynéhány emberkét, akivel sok időt töltök. Hát töltsenek most ők egymással is... Jól sikerült. Az olyan "Életvégifilmbeillős" volt.
Huszonhetedikben semmi különleges nincs. Ez olyan spontán lesz, közeli barátokkal, aktuális Udvarlóval, borral és pályinkával. Általában a spontán dolgok szoktak jól sikeredeni, bízom ebben idén is.
Minden Mérleg egészségére!
