Mától 10 irodai székünk nem élvezheti, hogy az eddig megszokott formás- és kevésbé formás hátsók telepednek rajtuk.
Ennyit a válságról. Azt hisszük, ha nem egy megagigamulti cégnél dolgozunk, megúszhatjuk. Hát nem. Ma tizen nem úszták meg. Hétfőn újabb szórás. 1 hónap múlva még egy nagyobb adag. Én meg írogatom alá a kilépő papírokat és lesem az arcokat, hogy ki hogy fogadta a kirúgást. Érdekes esettanulmány:
Volt szomorú, vidám, megkönnyebbült, esetlen, tétova, felszabadult, flegma... belül persze mindenki azon gondolkozott, hogy mi lesz hétfőn, aztán kedden, s így tovább. Kósza távlati tervek...
Nekem még egy ideig megadatik itt, hogy a formás hátsómat a csodás terrakotta színű irodai gurulós székemen pihentessem napi 8 órában, de érzem, hogy ezt sem hosszú távon...
Keresnem kell egy másik széket, mert szék nélkül nem maradhat az ember segge.
Ezért ma állásinterjún voltam. Fejvadász hölgy tudomásomra hozta, hogy mennyire alkalmasnak talál a pozícióra és mennyire szimpi vagyok, és amint lehet, összehozza a randit lehetséges új főnökömmel.
"Több vas a tűzben" alapon, csak nehogy két szék közé üljek...
