Na nem én lettem a "Kiválasztott". Mármint a kiszemelt pozícióra. Hiszek abban, hogy a SORS akarta így és nem lett volna ott jó helyem. Egyszerűen úgy állok hozzá, hogy nem arra vezet az Élet-utam, azt punktum. Úgyhogy tovább keresgélek.
Tegnap meg is izzasztott egy fejvadász röpke másfél órán keresztül a maga rutinos kérdéseivel. Kicsit egy pszichológusnál éreztem magam, csak a kényelmes párnás kanapé hiányzott... helyette volt kicsi gurulós irodai szék, amin az ember akkor is feszengve rakosgatja a lábát balról jobbra, ha nincs vallatás. Hiába próbáltam Önmagam lenni, de mégis - interjúhoz illően - határozott, és érett külső-belsőt sugározni, a nő nem vette meg az előadásomat. Ő azt mondta, van valami apró szomorúság, ami az egész lényemet épp áthatja. Remek!
Ja, csúcspoénként Ms Fejvadász közölte, hogy a CV-mben cseréljem már ki egy kicsit szolidabbra a fotót = ne ennyire mosolygósra.
Akkor most ezen igazodjak el... áhhhhhhhhh elmegyek fejvadásznak.
Ki kéne találnom, mire gondolhatott. Persze ötleteim vannak, de azoknak semmi köze ahhoz a szilárd elhatározásomhoz, hogy állást szeretnék váltani. Érti is a fene, hogy mi zajlik bennem. Komolyan, mutassatok már egy kiegyensúlyozott huszon-harmincast mostanság??? Szerintem nincs is olyan. Tuti. Ha mégis, akkor kirakatba kéne tenni, hogy itt egy élő emberforma gondok és problémák nélkül, feltöltve 100% kiegyensúlyozottság koncentrátummal.
Egy kalappal az interjúkhoz to myself! No mosoly, no szomorúság, csak fapofa. Tuti befutó. (csak az nem én vagyok...)
