Vannak. Nem sokan, de nem is kell sok. Az a kevés viszont sokféle. Van nagyon régi, újabb, kolléga, lakótárs, lány, fiú, hetero, meleg, vörös, barna, szőke.
Egy a közös Bennük. Ismernek... Tudják pontosan, mikor miért milyen fejet vágok, milyen hangosan tudok nevetni, hogy utálom a rántott sajtot, hogy milyen cigit szívok és azt, hogy mennyire fontosak nekem.
Tegnap kedves barátnőm újonnan vásárolt lakáskájában voltunk este. Lassan mondhatom, hogy ez heti állandó program, mert mostanság gyakori, hogy átautózom a Petőfi hídon egy üveg borral, hogy elfoglaljam az állandó helyem a teraszon a belső zöld széken.
Ilyenkor mindenki "ápdételi" a másikat, hogy mi történt a Duna jobb-, és balpartján. Na nem mintha nem beszélnénk telefonon egyébként... sokat, de az kell is. Csak ilyenkor bor-cigi társaságában, bámulva a Mester utcai Champs Elysees-t fentről bambán...
Tegnap pont ez történt. Összejött a kisebb társaság az említett teraszon és orbit nagy nevetések közepette (amit egy barátnőm egymást követő fura kérdéseinek köszönhettünk) ültem a székemen, és arra gondoltam, hogy de jó, hogy Ők ott vannak nekem...
